házasság hete - nem saját kútfőből, de minden betűjével egyetértek.

 Dragomán György - 

A házasságról kérdezel? Figyelj, én nem szoktam erről beszélni. Igen, itt az ujjamon a gyűrű, de akkor is, ez magánügy. Hogy nem tudod, hogy mit csinálj? Hat éve együtt vagytok, most már lépni kéne, ő nagyon akarja, az látszik rajta, tett is már célzásokat, ezeket te persze elengedted a füled mellett, de mégis csak, dönteni kéne. Jól van, értem. Először is egy kérdés van. Szereted? Igen. Igen, persze hogy szereted, hiszen együtt vagytok. Jó vele. Jó, ezt nyilván sejtettem, különben el se kezdtük volna ezt az egész beszélgetést. De én nem azt kérdeztem, hogy kedveled-e, tetszik-e, meg ilyenek. Hanem, hogy szereted-e. Nagy Sz-el, sőt végig nagy betűkkel. SZERETED? Hogy ne üvöltsek? Hallod anélkül is? Jól van, akkor kérdezem másképp. Halkabban. El bírnád viselni, hogy valaki más vegye feleségül? Hogy valaki másnak szüljön gyerekeket? Hogy ezen így még nem gondolkoztál el? Pedig ez lesz. Ha nem veszed el, más fogja. Hogy meggondolod? De addig is mondjak még valamit a házasságról?

 

Na jó. Mondok. Figyelj, nincs mit szépíteni. A házasság, az egy súlyos, brutális, durva és agresszív dolog. Legalábbis, ha igazán jól csináljuk. Mert az ilyen tessék-lássék, „együtt vagyunk szívem, végül is lehetnénk külön is, de ha már így alakult, akkor próbáljuk meg, hátha ketten könnyebb, a nádköteg is nehezebben törik mint a sima nádszál” alapú, „ha más nem, legalább kapunk nászajándékba kenyérpirítót meg elektromos derékmelegítőt” típusú langyos izéknek nem sok értelme van. Ahelyett nagyon jól megteszi a sima együttélés.

Én azt mondom, hogy a házasságot csakis megszállott fanatizmussal szabad csinálni, azért, mert meghülyültünk, és ezt tudjuk is, de nem érdekel, és különben sincsen más választásunk, és ezt is tudjuk, de az se érdekel, mert akarjuk a másikat, és nemcsak úgy, hanem teljesen, végleg, örökké és egészen, és tényleg nincsen más választásunk, és ő is ugyanezt akarja tőlünk, és neki sincsen más választása, kész, vége, mindent akarunk, és csakis azt akarjuk, egymást akarjuk, de örökre, de végleg, de úgy, hogy abba soha senki sehogy semmikor, mert különben… – nem, nincsen se mert, se különben, de még mert-különben sincs, csakis az van, egyes egyedül csak az, a házasság.

Ez így tényleg extrémsport. Olyan, mint kiugrani ejtőernyővel, csak nem két percig tart. Hanem a tervek szerint örökké. Mert még egyszer mondom, csak az oldszkúl hárdkór házasságnak van értelme, minden más csak társadalmi konvenció, az meg kit érdekel. Nem, azért se tagozódunk be a társadalomba, az csak a látszat, mi mind egyéniségek és szabad emberek vagyunk. Nem, a házasság az olyan, mint amikor beletörtük a sluszkulcsot a kocsiba, rászigetelőszalagoztuk a kezünket a volánra, és a fékpedált is jól kipöcköltük egy homokkal teletöltött kólásdobozzal. És persze tövig nyomtuk a gázt. Mondom, őrültek vagyunk.

Feladjuk a szabadságunkat és elvesszük valaki más szabadságát. A hatalmunk alá vonjuk a másikat és a hatalmába kerülünk. Függünk tőle és ő is függ tőlünk, és még a függőségtől is függünk. Mondom, a házasság brutális. Elvileg ellentmond a mondern civilizció szabályainak és az emberi szabadságjogoknak. Egymás személyi szabadságát korlátozzuk, egymásra kényszerítjük egymást. Akarva, akaratlanul. Viszont ez se egyszerű, mert ha a másik megváltozik, lehet, hogy pont az vész ki belőle, amit a legjobban szerettél. És belőled is az, amit ő. Megtanulja rendbe rakni a dolgait, te viszont pont azt szeretted, ahogy kicsit ijedten, azzal a nagyon rá jellemző mozdulattal körülnéz a szobában, és valami olyasmit keres századszorra is, ami persze ott az orra előtt. Te lenyugodtál, ő viszont pont a szenvedélyedet szerette. Nehéz dolog ez, úgy kell változni, hogy ne változz, úgy kell odaadni a szabadságod, hogy közben mégis szabad maradj, mégis önmagad maradj, és ő is szabad maradjon, és önmaga maradjon.

Hogy most ellentmondtam magamnak? Figyelj, mondtam, hogy ez egy brutális dolog. Brutálisan nehéz. Meg brutálisan gyönyörű. Én az elején néha felébredtem éjszaka, és csak néztem az alvó feleségemet, ahogy aprókat moccan álmában, és azt éreztem, hogy ezt nem lehet kibírni, úgy vert a szívem, azt éreztem, hogy még saját magamtól is féltem őt. Néztem és azt éreztem, hogy egy idegen ember, sose fogom megismerni, sosem fogom tudni, hogy mit érez, hogy mit gondol. És ez egyszerre volt nagyon rossz és nagyon jó, mert közben azt is tudtam, hogy sose fogom megunni. Mindent tudok róla, és nem tudok róla semmit. Egy másik ember. Sose lesz az enyém. Nem is lehet, nem is fogadnám el, ahogy ő se fogadna el engem. Szóval erre kell felkészülni, hogy a tiéd és mégse a tiéd, és te az övé vagy és mégse vagy az övé. Egyenlők vagytok. Ez a legnehezebb, ez az egyenlőség. Folyamatosan harcolni kell, de nem győzhetsz és ő sem győzhet. Ha legyőzöd, vége. He legyőz, véged. Ezért nem értettem soha az ilyen papucsférjes meg cicababás, meg apukámos-anyukámos vicceket. Mert a házasság, az nem lehet alárendelt viszony és nem lehet diktatúra egyik oldalról sem. Folyamatosan védened kell az érdekeidet a másiktól, sőt, a másikat is védened kell saját magadtól. Egyfolytában harcolni kell érte. Hosszú távon, azt hiszem, ez a harc a szerelem. Az, hogy rajta keresztül ismered meg magad. Ő meg rajtad keresztül ismeri meg önmagát. Ez viszont fájdalmas, csomó olyasmit megtudsz magadról, amit addig talán nem tudtál, ráadásul ezeket a dolgokat a másik is rögtön tudni fogja. Ezt néha nehéz elviselni. Hogy mondjak egy példát? Épp az a lényeg, hogy nem lehet. Mondom, ez extrémsport, ha nem próbálod ki, nem tudod meg, hogy milyen. Ugorj bele, nyomd tövig, jöhet az adrenalin. De csak úgy, a poén kedvéért nem nagyon érdemes belevágni.

Úgyhogy igaziból nem is nagyon tudok tanácsot adni. Mondom, egy kérdés van, hogy szereted-e? Persze ahogy mondtam, igazán, komolyan, nagy Sz-el. Ezt kell megválaszolnod, és neki is ezt kell megválaszolnia. Ha igen, akkor ugrás, akkor tandem.

Hát kábé ennyit akartam elmondani Vietnámról. Vagyis az oldszkúl hárdkór házasságról. Remélem nem ijesztettelek nagyon meg? Ja, és még valami. A gyerekek majd úgyis lecsatolják az ejtőernyőt. Onnan kezdve már tényleg vérre megy. De az már egy másik történet.

Algarve - az év méltó befejezése

Tudom, a 2020 sokak számára egy rettenetes év volt. Én a szerencsések közé tartozom. Azon szeretteimet, akiket elért a vírus, az enyhébb forma támadta meg, így mindenki meggyógyult belőle. 

A munka új formáját tanultam meg. Nem a kedvencem a teljes Home Office, bár valóban vannak előnyei. 

Az évet egy Dublini rövid városnézéssel indítottam, és egy hosszabb - segítettek hosszabbítani - algarvei nyaralással fejeztem be. Ide "viszlek " el most, ha megengeded. 

Találsz néhány fotót az alábbi linken - eskü, próbáltam valóban keveset a mappába tenni :-) 

https://photos.app.goo.gl/t9MzKBXbd9FUkdV28

Algarve: történelme, építészete nem sok van. 

A táj azonban CSODÁS! A tél  3 hónapja alatt zöld minden, egyébként puszta, kiégett, sárga. Most narancs és citrom érik mindenhol. Olajbogyófák. Fenyőfák.

A terület nagy előnye, hogy sokkal többet süt a nap, mint ilyenkor itthon. Túrázásra, futásra, kerékpározásra remek az idő. 

A hőmérséklet csalóka: 11 - 14 óra között jellemzően ragyog a nap, és ha szélvédett helyen vagy, akkor akár csontig hatol a meleg. Akár 18-20 fok is lehetett. Ismered az érzést? Én imádom :-) 

Nagy a hőmérséklet ingadozás, mert éjjelre jellemzően 4 - 6 fokra is lehűlt a levegő. A szállásokon nincs fűtés!! Milyen szerencse, hogy felfedezték a sí aláöltözetet :-) 

Este fél  6 körül kezd el sötétedni. 

A városok egy része kifejezetten turistákra épül - itt kihalt minden. Mint a világban általában. 

A nem turista övezetben sétálnak, hol maszkban, hol nem. Az utcán nem kötelező viselni. 

Az üzletekben VALÓBAN számolják a benti levő vásárlókat. Ha "betelt" a meghatározott létszámkeret, türelmesen várnak az üzlet előtt. Akár van ott biztonsági őr, akár nincs! 

Az éttermek, bárok nyitva vannak. Csakúgy mint az uszoda, ami munkanapokon 90 percen át fogadja a vendégeket, majd 30 perc fertőtlenítésre bezár. Így napjában 4* nyit ki.  

A tömegközlekedés: kelet nyugat irányban működik és használható. Észak - dél irányba már sokkal nehézkesebb. Számomra érdekes volt megtapasztalni, hogy mennyire nincs semmi, de valóban semmi információ kiírva sehová! Állok FARO vasútállomásán, kezemben a megvásárolt vonatjegy és nem tudom, melyik vágányra fog érkezni a vonatom. A helyiek mind tudják ezt, így " felesleges" ez az info. Így volt alkalmam ismerkedni a helyiekkel, barchobáztunk. Barátságos és segítőkész nemzet. Legalábbis akikkel én találkoztam. 

Az autó bérlés - kis méret, Ople Corsa - napi 10 euró körül mozog. A vonatjegy 60 km es távra 5.3 euró. A benzin már drága: 1.5 euró körül mozog literje. 

A vendéglőben 2 - 4 euró egy leves - ne gondold túl, pépesített főtt zöldség :-) 

Egy főétel, akár hús, akár pl. bolognai 10 -15 euró. Pizza, hamburger menü, gyros 7-10.   Nem mondom, hogy olcsó, de megfizethető. 

A szállás: nagyon vegyes. Rövid távra - napok - 30 eurónál kezdődik / éjszaka. 

Sagres - a legnyugatibb pont: A parkoló méretéből látszik, hogy túristák ezrei szokták ellepni. Most sem voltak kevesen, a többi helyhez képest. Innen csak az óceánt lehet látni. Hiába álltam lábujjhegyre egy padon, Afrikát nem láttam :-D

A számomra leglátványosabb városka Tavira. Este, kivilágítva. 

Homokos óceán part nyúlik a keleti részen. A homok akár 2 kilóméternyire is van a víztől. A világítótorony is szúk  2 km re a mostani vízparttól. Vagyis: alaposan távolodik a víz. :-(

Sok helyen az óceán és a part között egy csatorna húzódik. Keskeny, nem mély, piszkos. Arra jó, hogy a helyiek megélljenek abból, hogy a vendégeket kishajókkal szállítják át a beachre és vissza. 1 eutó / út.

Békeidőben mindenképpen ajánlom megnézni. Aki gyakorlott utazó, van nyelvtudása, nincs időkorláthoz kötve és a pénze sincs kiszámolva, annak most is :-)

Kacsa

Ha a kacsa nem tud úszni, arról nem a víz tehet

Tartja egy ősi, kínai közmondás. 

Ja: nem. Ezt én mondom. 
De ettől még gondold át és ha kell, tervezd újra

Frida

Pár éve láttam egy színdarabot. Nem tudtam vele mit kezdeni. Egy nő, csupa ellentét.
Fizikailag durván és többszörösen sérült, a képzelete szárnyaló.
Mély fájdalmak. Három vetélés.
Örülten szerelmes, de az imádott, aki a férje lesz - kétszer is! -, állandóan csalja. A saját testvérével is.
Fizikai megtörtsége ellenére olyan kisugárzása van, hogy Bárkit megkap. Férfi vagy nő, nem számít.

Aztán most Budapesten rendeztek egy kiállítását, ahol meg tudtam nézni néhány festményét. Előtte persze igyekeztem felkészülni az életéből.
Nem mondom, hogy összeállt a kép, de mélyen megérintett.

Aztán megnéztem az életéről készült filmet is. Nem tetszett. Féloldalas számomra.

Mert nyalni csak úgy lehet...

Mert nyalni csak úgy lehet - jutott eszembe tegnap, amikor a MÜPA ban néztük a Pomade király új ruhája c. gyerek operát. Egyszerű, de látványos a díszlet, a story ismerős, az előadás gyereknek és felnőttnek egyaránt élmény.

Különösen jópofa megjelenítése a király talpnyalóinak: nyakukban egy tölcsér fagylalttal.

Lehet, ez túlmutat a mesén??? 

Borsot az orra alá

Számomra most nyert igazi értelmet ez a mondás: borsot törni az orra alá.
Kezdem az elején:

Új szomszédom lett. Egy 37 nm es lakásba beköltözött egy pasi egy nő és egy közepes termetű, rövid, aranybarna szőrű kutya.
Kiváncsi a lelkem - a kuty -, és ennek jelét is adja - nem úgy, mint a gazdái, akik szintén kiváncsiak, de sutyiban teszik -, igy aztán a szövet lábtörlőmön időről időre ott egy marék aranybarna szőr.

Tűrtem, tűrtem, tisztitottam, pucoltam, majd irtam egy sort a szomszédnak - éjszakai műszakban dolgoznak és én sem vagyok túl sokat itthon, ezért alig találkozunk -, kérem, figyeljenek arra, hogy a kuty kerülje a lábtörlőmet.

Ezzel a mondattal kiengedtem a szellemet a palackból. Összeült a kupaktanács, és egy A4 es méretű irományt rittyentettek.
Hogy én milyen vagyok, és a festéskor is mit műveltem, meg sohafelnem mosom a lépcsőházat, és mennyit szemetelek, meg ha majd sokgyerekes cigányok fognak ide költözni, és ömlött a tollukból a tinta, a betű, a szó, a szidalom.

Shrek is megmondta, jobb kint, mint bent, igy tök jó, hogy segithettem nekik.
Bár nekem elég lett volna annyi: Figyelni fogunk.

Nos: azóta rám került egy láthatatlanná és hallhatatlanná - eseleg halhatatlanná  - tevő köpönyeg.
Ha nagy ritkán találkozunk, természetesen köszönök. Engem igy neveltek.
Ők viszont teljes emberi sértett mivoltukban emelt fejjel ballagnak el mellettem.

A kuty persze továbbra is járkál a lábtörlőmön.  Amiért nem haragszom rá, de továbbra sem szeretem.

És itt jön az ötlet: Ma őröltem borsot a lábtörlőmre. Kiváncsi vagyok, fog-e valami történni.

World press fotó

Évek óta nézem ezt a kiállítást. Egyre kegyetlenebb világot mutat. Sajnos. Nem sikerül jobb világot csinálni.

Idén tárlatvezetéssel láttam. Érdekes dolog egy hozzáértő hölgy 'szűrőjén' keresztül látni, aki annyira rutinos, hogy még saját életéből is csepegtetett pillanatokat. 

Min lepődtem meg a legjobban? Talán azon, hogy fotókon kell megmutatni, ahogy a gyerekek boldogan és őszintén játszanak. Manapság versenyiskolákba járnak a gyerekek: a tanítást követően délutáni órák, kötelezőségek, sport. Meg a lecke. Nehéz ma gyereknek lenni.