Borsot az orra alá

Számomra most nyert igazi értelmet ez a mondás: borsot törni az orra alá.
Kezdem az elején:

Új szomszédom lett. Egy 37 nm es lakásba beköltözött egy pasi egy nő és egy közepes termetű, rövid, aranybarna szőrű kutya.
Kiváncsi a lelkem - a kuty -, és ennek jelét is adja - nem úgy, mint a gazdái, akik szintén kiváncsiak, de sutyiban teszik -, igy aztán a szövet lábtörlőmön időről időre ott egy marék aranybarna szőr.

Tűrtem, tűrtem, tisztitottam, pucoltam, majd irtam egy sort a szomszédnak - éjszakai műszakban dolgoznak és én sem vagyok túl sokat itthon, ezért alig találkozunk -, kérem, figyeljenek arra, hogy a kuty kerülje a lábtörlőmet.

Ezzel a mondattal kiengedtem a szellemet a palackból. Összeült a kupaktanács, és egy A4 es méretű irományt rittyentettek.
Hogy én milyen vagyok, és a festéskor is mit műveltem, meg sohafelnem mosom a lépcsőházat, és mennyit szemetelek, meg ha majd sokgyerekes cigányok fognak ide költözni, és ömlött a tollukból a tinta, a betű, a szó, a szidalom.

Shrek is megmondta, jobb kint, mint bent, igy tök jó, hogy segithettem nekik.
Bár nekem elég lett volna annyi: Figyelni fogunk.

Nos: azóta rám került egy láthatatlanná és hallhatatlanná - eseleg halhatatlanná  - tevő köpönyeg.
Ha nagy ritkán találkozunk, természetesen köszönök. Engem igy neveltek.
Ők viszont teljes emberi sértett mivoltukban emelt fejjel ballagnak el mellettem.

A kuty persze továbbra is járkál a lábtörlőmön.  Amiért nem haragszom rá, de továbbra sem szeretem.

És itt jön az ötlet: Ma őröltem borsot a lábtörlőmre. Kiváncsi vagyok, fog-e valami történni.