Megint ülhetek a homokozók szélén.
Még nem jártam végig a kerület valamennyi homokozóját, de az eddigi mintavétel alapján a helyzet SEMMIT nem javult tavaly ősz óta!
Próbáltál már mondjuk alagutat ásni, állva?
Vagy homokvárat építeni egy felnőtt magasságából?
Nekem még nem sikerült, tehát mindig közeledek a homokozó szintjéhez. Szégyen bevallani, de az izmaim nem bírják órákon át a guggolást, így előbb-utóbb lehuppanok.
Külön tendert írhattak ki arra, hogy különösen alacsony, és keskeny fahengerekkel kerítsék be a játszótéri homokozókat:
1. nehogy elférjen rajta a s..em.
2. ha véletlenül mégis elférne, akkor tuti hegyes a széle, inkább mégse üljek le.
3. ha leültem, nehogy kulturáltan fel tudjak állni
4. ugyanakkor minden gyerek simán átlépi, vagyis ő szalad, én meg négykézláb utána. Vagy csak nézem, bízva abban, hogy:
- mielőtt kárt okoz magában vagy másban, elkapja egy megértő anyuka,
- megfogja a játszótér kerítése, mire feltápászkodok.
Aztán, amikor hazaérünk, jön a második felvonás: a gyerekből ömlik a homok. - De igen, hazaindulás előtt kiráztam a nadrágját, zokniját, cipőjét, köbméternyi homoktól meg is szabadultunk, de ezek meglapultak!
Gyereket próbálom óvatosan eljuttatni a bejárati ajtótól a kádig. Súlyát tekintve, ki tudja, meddig fogom ezt bírni.
Gyerekről a kádban óvatosan lefejtem a ruhákat.
Szétválogatom a ruhát és a gyereket, mert külön mosóprogrammal dolgozom. :-)
Ennek ellenére minden idény alatt hazaszállítunk egy vödörnyi homokot.
Hát ez az, amikért különösen imádom a jó időt.
ps.: és akkor még nem is meséltem, hány élő, vagy megpusztult földigiliszta, vagy négylábú állatka megszáradt, vagy kellemesen ragadó ürülékcsomója kerül elő egy egy árok ásás alkalmával.
Még nem jártam végig a kerület valamennyi homokozóját, de az eddigi mintavétel alapján a helyzet SEMMIT nem javult tavaly ősz óta!
Próbáltál már mondjuk alagutat ásni, állva?
Vagy homokvárat építeni egy felnőtt magasságából?
Nekem még nem sikerült, tehát mindig közeledek a homokozó szintjéhez. Szégyen bevallani, de az izmaim nem bírják órákon át a guggolást, így előbb-utóbb lehuppanok.
Külön tendert írhattak ki arra, hogy különösen alacsony, és keskeny fahengerekkel kerítsék be a játszótéri homokozókat:
1. nehogy elférjen rajta a s..em.
2. ha véletlenül mégis elférne, akkor tuti hegyes a széle, inkább mégse üljek le.
3. ha leültem, nehogy kulturáltan fel tudjak állni
4. ugyanakkor minden gyerek simán átlépi, vagyis ő szalad, én meg négykézláb utána. Vagy csak nézem, bízva abban, hogy:
- mielőtt kárt okoz magában vagy másban, elkapja egy megértő anyuka,
- megfogja a játszótér kerítése, mire feltápászkodok.
Aztán, amikor hazaérünk, jön a második felvonás: a gyerekből ömlik a homok. - De igen, hazaindulás előtt kiráztam a nadrágját, zokniját, cipőjét, köbméternyi homoktól meg is szabadultunk, de ezek meglapultak!
Gyereket próbálom óvatosan eljuttatni a bejárati ajtótól a kádig. Súlyát tekintve, ki tudja, meddig fogom ezt bírni.
Gyerekről a kádban óvatosan lefejtem a ruhákat.
Szétválogatom a ruhát és a gyereket, mert külön mosóprogrammal dolgozom. :-)
Ennek ellenére minden idény alatt hazaszállítunk egy vödörnyi homokot.
Hát ez az, amikért különösen imádom a jó időt.
ps.: és akkor még nem is meséltem, hány élő, vagy megpusztult földigiliszta, vagy négylábú állatka megszáradt, vagy kellemesen ragadó ürülékcsomója kerül elő egy egy árok ásás alkalmával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése