UltraBalaton XI

Péntek este 8 óra. A siófoki szállás ebédlőjében egymást méregeti 13 ember. Alig ismerik egymást, és a következő 32 órát együtt fogják tölteni.

Hogy kerültünk ide?

Jó a kérdés.

Tél volt, hideg, amikor jött az ötlet, hogy miért ne futnánk körbe a Balaton? Ha már rendeznek egy versenyt, ott a helyünk.

Szerveződött a csapat. Jelentkeztek a futók, akik szerettek volna részt venni. Engem is bevettek a csapatba. Mindig kell egy leglassabb J. Így lettünk tízen, mint a négerek és egy kerékpáros segítő. Szóval egy focicsapat.

Készült a terv, ki, mikor, mekkora távot, milyen tempóval fut. Edzettünk.

Tavaszodott, tartottunk egy taktikai megbeszélést. Hogy ez az izgulást fokozta, vagy enyhítette, azt nem tudom. J Sofőrök képében új szereplők jöttek képbe, akik támogatják a futókat. Tudni kell, hogy bár futóverseny, a taktika legalább akkora része a versenynek, mint a futás. A taktikánk az volt, hogy három mikro egységgé válunk szét, teljesítjük az egymás utáni szakaszainkat, majd pihenünk, élvezzük a Balatont, a napfényt és a versenyhangulatát, amíg újra nem válunk főszereplővé. Ezzel azt vállaltuk, hogy a nagy Csapat nem együtt mozgott. A mikroegységek közötti kommunikációt VIBER csoporttal igyekeztünk megoldani, illetve volt egy főcsővezetőnk, aki arra figyelt, hogy a váltópontot az aktuális főszereplő a megfelelő időben ott legyen.

Aztán jöttek a fekete levesek, sérülések miatt a lelkes futókból hárman nem tudták vállalni a versenyt. Újratervezés: pót tagok toborzása, szakaszok átcsoportosítása.

Aztán a célegyenesbe fordulás. Rajtcsomag átvétel, pólók feliratozása, szállásfoglalás a rajt közelében, mert 6:40 es rajtidőpontot kaptunk. Logisztika: ki kivel tud utazni a szállásra.

A tésztapartyra néhányan elmentünk, jó látni, mi lesz a rajt helyszíne, és jó volt hangolódni.

Hát ezek az előzmények, dióhéjban.

És itt ülünk a siófoki szállás ebédlőben, izgulva, célegyenesbe fordulva. Nagyon röviden átismételtük a tudnivalókat, majd annyival zártuk a meetinget, hogy akiknek reggel dolguk van a rajtnál, azok közül az utolsó 6.00 kor, kívülről zárja a szállás kapuját.

A rajtzónába a 9 futóból hatan álltunk fel. 

Elindítottuk első futónkat és kezdődött a buli. A papírra vetett szakaszok, távok, tempók kezdtek megelevenedni.

A mi csapatunk tagja kezdte a futást, aztán azonnal pihenő időt kaptunk. Füreden, a kedvenc helyemen reggeliztünk és kávéztunk. Közben pedig kilátás a futókra. Sokáig élvezkedtünk, hangolódtunk, beszélgettünk.

A következő – igazándiból első - színpadra állásunk Vászolytól Salföldig tartott, a déli nap kíséretében. Csodálatos vidék, az összes dimbjével és dombjával együtt. Számomra szívet melengető élmény, hogy egyéniben induló futók között lavírozhatok. Salföldön a váltópontnál egy 79 éves bácsi oly könnyedén, frissen úgy robbant be, hogy azt mindenki megirigyelheti. Meg is könnyeztem a váltását.

Pihenésnek a Varga pincészetet céloztuk meg, és nem döntöttünk rosszul. Két fiatalember fantasztikus kávé költeményeket kreált nekünk. Aztán némi grill sajtot pusztítottunk, zöldséggel. Ha senki nem árulja el, akkor halkan azt is megsúgom, hogy fröccsöztünk. Majd engedve néhány rétes könyörgésnek, magunkkal vittük őket egy darabon.

Gyenesdiásdon hirdetik a Balaton egyik legjobb strandját, megnéztük. Lehet, hogy valóban az, de most felújítás alatt áll. Tulajdonképpen zárva volt, de nem kellett nagy erőfeszítés ahhoz, hogy bejussunk. Hát megtettük. Nem akartunk kárt tenni a friss füvesítésben, föld felett lebegve jutottunk el a partig. Gyurink felfrissült a tóban, majd hősiesen leküzdöttük a réteseket is. Közben pedig a feltámadt széllel dacolva fogtuk a cuccainkat, a pokrócot és menekültünk az apró homokszemcsék támadása elől.

Második etapunk Balatonberénytől Balatonboglárig tartott. Átéltük a világosban indulsz, és fejlámpás sötétben érkezel érzést.

A második felvonásunk után Gyuri sütött lekváros palacsintákat, Maris még hajat is tudott szárítani az egyik büfé előterében, mert kapott konnektor használati jogot. A cipőm is találkozott egy testvérkéjével, aki egy fiatalember lábaira vigyázott. Picit beszélgettek – remélem, nem panaszkodott rám – aztán mindenki vitte a gazdáját a maga útjára.

23 óra körül járt az idő, és még volt pár méter hátra a versenyből (50 kili). Itt azért már lankadt a lelkesedés. Az addigi sziporkázások csendesedtek. A szél is feltámadt, és elkezdte fitogtatni erejét. Jöttek a hírek, hogy vihar, meg eső. Nem hittem neki. De az autó mellé egy pokrócra már nem akaródzott kifeküdnöm. Pedig a vízszint engem nagyon pihentet. Ezt a pihenő időnket csecsemő pózban az autóban töltöttük.

Az eső csendes, de kitartó kopogása mellett. Nem engedtük be.

Harmadik etap: megérkezett az orkán erejű szél. Konkrétan toy toyokat, frissítős asztalokat, váltópont jelző kapukat borított fel. A derékig érő szélben és zuhogó esőben, vakon (mert a szemügém már elázott, nélküle meg semmit nem látok – ez a se vele, se nélküle állapot) próbáltam faragni a centiket. Közben pedig fohászkodtam, hogy az égiek haraga csituljon, engedjék, hogy leküzdjem ezt az alig 8 kilis távot.

Nincs az a hosszú, aminek ne lenne egyszer vége, Gyuri megkapta a váltóchippet és már száguldott is a cél felé. Mondjuk, végig arra mentünk, csak tudtunk egy hosszabb utat. J

A célba érés nem úgy sikerült, ahogy reméltem / képzeltem, aminek az időjárás a legnagyobb oka. A zuhogó esőben kevés csapattársunknak volt kedve a szabadban várni a chipes embert, inkább a központi sátorból szurkoltak.

Hát beértünk. Hirtelen fel sem fogtam, hogy vége. Nincs több etap, nincs több váltás, nem kell az ólom lábaimat ismét mozgásra buzdítani. Nyakamban a befutó éremmel elsírtam magam. Sikerült, másodszor is.

Remek munkát végeztünk. Minden csapattag, egytől egyig. A tervezetthez képest 15 perccel előbb értünk célba. Mindenki ott volt a kellő időben a kellő helyen. Főcsővezetőnk végig követte a futásokat, átvezette a szükséges változásokat, értesített mindenkit arról, amiről kellett. A sofőrök rutinosan és kitartóan mozgatták az autókat. SOS emberünk megjelent egy-egy váltóponton, biztatott, és megjelenésével támaszt adott.

Jó mulatság, férfimunka volt.