2018. augusztus 20., hétfő

Tartoztam

Tartoztam az útnak egy ördöggel. 

Akkor kezdett gyanús lenni a dolog, amikor nem hallottam a csobogást. 
Kicsit közelebb érve: a kapu is zárva volt, de kegyelemdöfésként ott fityegett rajta a NYITVA tábla. 
Végül, a kevésbé szimpatikus - nem gyógyszerész - pénztáros néni közölte, ma hétvége van, amikor 8 kor nyitnak. 

De igen, felhivtam őket, megkérdeztem, nyitva lesznek e ma. Csak a nyitvatartást felejtettem el megkérdezni. 

Nézzük a jó oldalát, nem keltem 1/2 6 kor, csak 6 kor. Nem lettem vizes. Sétáltam egyet reggel, az ébredező városban, mondhatni hűvösben. 

de akkor sem uszikáltam... 

2018. augusztus 6., hétfő

Amikor eltűntek a gátlások

Köztéri szökőkút. Hűsítő, csobogó, csábító, simogató vízzel.
Ugyanakkor az ember fia, lánya pontosan tudja, hogy nem illik egyik test részét sem beledugni. Na jó: esetleg a kezét. Vagy a karját.
A nap pedig tűz. Ontja a kemence meleget.
Csak egy kicsit megyek közelebb.
Csak a szélére ülök le.
Hogy is kerültem térdig a vízbe? Ezt mondjuk nem értem. De számos követőm akadt. 
Mert lehet, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de egy bolond, százat csinál.

2018. augusztus 4., szombat

Életrevalók - Intouchables

Két világ különbségét és azonosságát remekül mutatja.

Melegben,
hidegben
ha szomorú vagyok,
ha jókedvem van.
Egyedül,
többesben
Nem mellesleg picit elvisz Párizsba is 

Szeretem ezt a filmet.

Nézd meg te is.