2018. augusztus 6., hétfő

Amikor eltűntek a gátlások

Köztéri szökőkút. Hűsítő, csobogó, csábító, simogató vízzel.
Ugyanakkor az ember fia, lánya pontosan tudja, hogy nem illik egyik test részét sem beledugni. Na jó: esetleg a kezét. Vagy a karját.
A nap pedig tűz. Ontja a kemence meleget.
Csak egy kicsit megyek közelebb.
Csak a szélére ülök le.
Hogy is kerültem térdig a vízbe? Ezt mondjuk nem értem. De számos követőm akadt. 
Mert lehet, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de egy bolond, százat csinál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése