Kacsa

Ha a kacsa nem tud úszni, arról nem a víz tehet

Tartja egy ősi, kínai közmondás. 

Ja: nem. Ezt én mondom. 
De ettől még gondold át és ha kell, tervezd újra

Frida

Pár éve láttam egy színdarabot. Nem tudtam vele mit kezdeni. Egy nő, csupa ellentét.
Fizikailag durván és többszörösen sérült, a képzelete szárnyaló.
Mély fájdalmak. Három vetélés.
Örülten szerelmes, de az imádott, aki a férje lesz - kétszer is! -, állandóan csalja. A saját testvérével is.
Fizikai megtörtsége ellenére olyan kisugárzása van, hogy Bárkit megkap. Férfi vagy nő, nem számít.

Aztán most Budapesten rendeztek egy kiállítását, ahol meg tudtam nézni néhány festményét. Előtte persze igyekeztem felkészülni az életéből.
Nem mondom, hogy összeállt a kép, de mélyen megérintett.

Aztán megnéztem az életéről készült filmet is. Nem tetszett. Féloldalas számomra.

Mert nyalni csak úgy lehet...

Mert nyalni csak úgy lehet - jutott eszembe tegnap, amikor a MÜPA ban néztük a Pomade király új ruhája c. gyerek operát. Egyszerű, de látványos a díszlet, a story ismerős, az előadás gyereknek és felnőttnek egyaránt élmény.

Különösen jópofa megjelenítése a király talpnyalóinak: nyakukban egy tölcsér fagylalttal.

Lehet, ez túlmutat a mesén??? 

Borsot az orra alá

Számomra most nyert igazi értelmet ez a mondás: borsot törni az orra alá.
Kezdem az elején:

Új szomszédom lett. Egy 37 nm es lakásba beköltözött egy pasi egy nő és egy közepes termetű, rövid, aranybarna szőrű kutya.
Kiváncsi a lelkem - a kuty -, és ennek jelét is adja - nem úgy, mint a gazdái, akik szintén kiváncsiak, de sutyiban teszik -, igy aztán a szövet lábtörlőmön időről időre ott egy marék aranybarna szőr.

Tűrtem, tűrtem, tisztitottam, pucoltam, majd irtam egy sort a szomszédnak - éjszakai műszakban dolgoznak és én sem vagyok túl sokat itthon, ezért alig találkozunk -, kérem, figyeljenek arra, hogy a kuty kerülje a lábtörlőmet.

Ezzel a mondattal kiengedtem a szellemet a palackból. Összeült a kupaktanács, és egy A4 es méretű irományt rittyentettek.
Hogy én milyen vagyok, és a festéskor is mit műveltem, meg sohafelnem mosom a lépcsőházat, és mennyit szemetelek, meg ha majd sokgyerekes cigányok fognak ide költözni, és ömlött a tollukból a tinta, a betű, a szó, a szidalom.

Shrek is megmondta, jobb kint, mint bent, igy tök jó, hogy segithettem nekik.
Bár nekem elég lett volna annyi: Figyelni fogunk.

Nos: azóta rám került egy láthatatlanná és hallhatatlanná - eseleg halhatatlanná  - tevő köpönyeg.
Ha nagy ritkán találkozunk, természetesen köszönök. Engem igy neveltek.
Ők viszont teljes emberi sértett mivoltukban emelt fejjel ballagnak el mellettem.

A kuty persze továbbra is járkál a lábtörlőmön.  Amiért nem haragszom rá, de továbbra sem szeretem.

És itt jön az ötlet: Ma őröltem borsot a lábtörlőmre. Kiváncsi vagyok, fog-e valami történni.

World press fotó

Évek óta nézem ezt a kiállítást. Egyre kegyetlenebb világot mutat. Sajnos. Nem sikerül jobb világot csinálni.

Idén tárlatvezetéssel láttam. Érdekes dolog egy hozzáértő hölgy 'szűrőjén' keresztül látni, aki annyira rutinos, hogy még saját életéből is csepegtetett pillanatokat. 

Min lepődtem meg a legjobban? Talán azon, hogy fotókon kell megmutatni, ahogy a gyerekek boldogan és őszintén játszanak. Manapság versenyiskolákba járnak a gyerekek: a tanítást követően délutáni órák, kötelezőségek, sport. Meg a lecke. Nehéz ma gyereknek lenni.

Mr és Mrs

Az első jelenet akár rólunk is szólhatna: első randi.

Az éttermi randi előtt, a Férfi lakásán találkoznak. Megállapodás szerint 15 percet adnak egymásnak, hogy kiderüljön, érdemes-e elkezdeniük egymással bármit is. 
Gazdaságos megoldás, mert ha kiderül, hogy nem jönnek be egymásnak, nem kell a két vacsorát kifizetni. 

És a mondat, amit nagyon imádok: Bezzeg azt hetekig tanitják, hogyan kell autót vezetni. De hogy első randin hogyan kell viselkedni, azt nem. 

Egy házaspár, 
két színész, 
öt rendező, 
öt jelenet és öt divattervező egy fergeteges angol öt jelenetes komédiában.

Tartoztam

Tartoztam az útnak egy ördöggel. 

Akkor kezdett gyanús lenni a dolog, amikor nem hallottam a csobogást. 
Kicsit közelebb érve: a kapu is zárva volt, de kegyelemdöfésként ott fityegett rajta a NYITVA tábla. 
Végül, a kevésbé szimpatikus - nem gyógyszerész - pénztáros néni közölte, ma hétvége van, amikor 8 kor nyitnak. 

De igen, felhivtam őket, megkérdeztem, nyitva lesznek e ma. Csak a nyitvatartást felejtettem el megkérdezni. 

Nézzük a jó oldalát, nem keltem 1/2 6 kor, csak 6 kor. Nem lettem vizes. Sétáltam egyet reggel, az ébredező városban, mondhatni hűvösben. 

de akkor sem uszikáltam... 

Amikor eltűntek a gátlások

Köztéri szökőkút. Hűsítő, csobogó, csábító, simogató vízzel.
Ugyanakkor az ember fia, lánya pontosan tudja, hogy nem illik egyik test részét sem beledugni. Na jó: esetleg a kezét. Vagy a karját.
A nap pedig tűz. Ontja a kemence meleget.
Csak egy kicsit megyek közelebb.
Csak a szélére ülök le.
Hogy is kerültem térdig a vízbe? Ezt mondjuk nem értem. De számos követőm akadt. 
Mert lehet, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de egy bolond, százat csinál.

Életrevalók - Intouchables

Két világ különbségét és azonosságát remekül mutatja.

Melegben,
hidegben
ha szomorú vagyok,
ha jókedvem van.
Egyedül,
többesben
Nem mellesleg picit elvisz Párizsba is 

Szeretem ezt a filmet.

Nézd meg te is.

Kikezdett velem.

Kikezdett velem. 

Figyelte minden mozdulatomat. 

Ha odafordultam, hogy lebuktassam, unottan szemlélődött. 

Éreztem, hogy elvesztem. Pillanatok alatt oda a fogadalmam, a tartásom. De már nem érdekelt, ki mit gondol rólam, mert azt akartam, legyen az enyém, érezzem a számban. 

Hazajöttünk. Hozzám. 

Itt lapul mellettem. Izlelgetem. 

Fincsi, mint mindig. 

Tiramisu

XII UB - Körbeértünk az idén is

Októberben elkezdett csipogni a messengerem. Sorra jelentkeztek kedves futótársaim, hogy őket is vegyem be az UB csapatba. 

Értem én, örülök is neki, de nincs csapat, így nem tudom hova bevenni őket. :-)

Majd leesett, hogy a tavalyi CSK beugrásom után megmaradtam csapatkapitánynak és ha már bizalmat kaptam, dolgom van. 

Először a létszámot kellett feltölteni. Ez egy apró malőrtől eltekintve könnyen és gyorsan ment. 

Csakúgy a szakaszok felosztása és a mikro egységek szerveződése is. 

Miután meglett a csapatlétszám, október 12 ei programom volt a regisztrációs felület figyelése és az "enter" gomb nyomkodása. Függetlenül attól, mit ír ki a regisztrációs felület. A nevezési rendszer monoton egyhangúsággal szálldogált el, minduntalan kiírta, hogy nyugi, majd megjavítják és majd szólnak. Engem ez nem hat meg, informatika közelében dolgozom, így én csak nyomogattam az oldalbetöltést és az entert. 

Kitartásom eredménye lett, amikor megjelent a várva várt "elfogadtuk a nevezéseteket" kiírás!

Boldogság határtalan volt! 

Az indulás előtti héten lett ismét feladatom, póló lesz, vagy mégsem, Tájékoztató füzetet is kell szerezni, és a tavalyi szálláson szállást foglalni.

Tartottunk egy nagyon remek hangulatú taktikai megbeszélést is, ahol a régiek átismételték a tudnivalókat, az újakat pedig bevontuk ebbe a világba. 

Pénteken a Club Aligán találkozott a csapat egyik része, elfogyasztottuk a tészta party  "abszolútnemszétfőtt"  remekeit, sikerült egyik pólót méret miatt cserélni, megszereztük a Varga pincészet palack borát. 

A szálláson finom vacsorát ettünk - köszi Emi! -, átbeszéltük a másnapi teendőket, csapatszellemet kovácsoltuk. 

Szombaton 11.10 kor kezdődött a mi körünk, Tamás indult. 

Innentől három mikroegység tette a dolgát, főcsővezetőnk - köszi Petra! - figyelemmel kísérte a mozgásunkat. 

Én a hármas alegységben tettem a dolgom.

Ellenőriztük egészen közelről az örvényesi szabad-strandot. Rendben volt.

Dörgicsei váltópont hihetetlen hangulatos. Zenével biztatja a futókat. Futással a Dörgicse, Zánka szakaszon kezdtem. Úgy rémlett, végig lejt. Nem egészen, de majdnem. 

Kis eltévedés - akarom mondani terepbejárás - után meglátogattuk a Varga pincészetet. Ez is egy szinte kihagyhatatlan, hangulatos, remek hely, ahol vacsorázni is lehet.

Még volt kb 1 órányi időnk, hogy vízszintben legyünk a keszthelyi váltópont közelében. Elnyúltunk hát a töltésen, és hálózsákba bábozódva pihentünk a második etapunk előtt. 

Balatonfenyves - Fonyód volt a következő szakaszom. Déli part. Azon fohászkodtam, legalább egy kanyar legyen benne, amivel változatossá tehető a vízszintes szakasz - volt egy jobb kanyar!! 

Ez hajnali kettőkor kezdődött, tök sötét minden. Természetesen. De aznap éjjel nem voltam egyedül. Jópofának tűnt a kerékpáros, aki egy hatalmas hangszórót cipelt a hátán, amiből üvöltött a zene. De miután a szakaszomon végig a közelemben volt, amitől nem hallottam a saját zenémet, ráadásul kerülgetnem kellett, mégsem volt tömény öröm. 

Nagyot kacagtam, amikor felvillant az úton a 40 km / óra sebességre figyelmeztető tábla - persze, nem nekem szólt. 

Aztán megállított egy sofőr - talán a futójáért ment - hogy mi volt az előző váltópont neve? Na, ezt nem tudtam megmondani. Csak annyit, hogy nyíl egyenesen van, 3,5 km re visszafelé. És persze tudtam, hogy Pétert váltottam, terv szerint 02:04 kor, és az épület alagsorában van mosdó. De ez már nem érdekelte őt. 

A harmadik etapunk Zánkánál kezdődött. Luxus váltóponttal: hideg meleg víz, normál mosdó, még fogat is tudtam mosni. Élvezd az életet! 

Ezen a szakaszon is kaptam egy jobb kanyart! Boldogság van!

Siófokon a BSZM rajttól pár méterre vártuk Pétert. Visszajöttek a hat hete átélt élmények! Ráadásul milyen jó szervező az élet: itt is összefutottam a BSZM párommal, Nikivel!! Nagy ölelkezés volt. 

Majd mentünk a célba, a húgomat várni. 

Körbeértünk az idén is. :-) 

Fantasztikus volt út közben többször megölelni Gyuri barátomat. 

Láttunk egyéni teljesítőket, akik mind hősök, emberfeletti teljesítménnyel, akár beértek, akár nem. 

Ps.: az autóm jobb első ablakát valamikor Pécsely környékén leengedtük. Majd ez az állapot úgy megtetszett neki, hogy többé nem sikerült felhúzni. Így onnantól kezdve nyitott ablakkal haladtunk és megálláskor, váltáskor egyikünk mindig vigyázott az autóra. Nem volt nagy élmény így az M1 esen sem hazajönni. 

Különösen azért izgultam, mert utcán parkolok.

De: Attila még aznap megoldotta a szitut. 

BSZM

Egy futóversenyen a segítőnek ezer dolga van:

Gondoskodni arról, hogy az autóban legyen elegendő üzemanyag
Tudnia kell a rajt / váltópont GPS koordinátáit
Odatalálni,
Parkolót találni a közelben, hogy a futó felesleges métereket ne tegyen meg.
Ellenőrizni: van -e a futónál iszi / eszi, zsepi
Be van-e kötve a cipője

Szerezni kólát, ha attól lesz gyorsabb a láb, jobb a gyomor.
Énekelni a Süss fel napot!
Váltáshoz odacipelni a váltó futó száraz ruháját,
Az induló futó télikabátját le kell tépni, mielőtt belöki a váltópontra
Ellenőrizni, hogy váltásnál a dugóka jó helyre kerüljön ... , fantázia nem megindul itt :D

Lesni a futók kívánságait, és amikor mondjuk pacalpörköltre vágyik - ami úgy hírlik futó berkekben, hogy NEM optimális energia bevitel -, meg kell oldani a feladatot :-)

Csuda jó fotókat készíteni, ahol a futó kipihent és mosolygós!


A futónak ezzel szemben csupán egyetlen dolga van: beérni a váltópontig, ami szerencsés esetben egyben a cél is.
Hogy ezt
- szélsebesen vágtázva, vagy
- lapos-kúszva,
- nyálán csorogva,
- négykézláb,
- kocogva, vagy gyors menetben teszi meg,
teljesen rá van bízva.

Csak a távra előírt szintidőn belül tegye.

Én a  könnyebbik utat választottam, futottam.