Mit adtam és kaptam 2015 től?

Mindent összevetve, ez egy hibátlannak mondható év volt.

Kellemes meglepetéssel indult, ami mai napig tart.

A már már hagyományossá vált utazásokból is jutott. Ebből többet is el tudnék "viselni", de a télből tavasz és az augusztusi európai hegyvidék megvolt. :-)

Belföld: rövidebb utakon voltam.

Sport:

Egy újévi fogadalom miatt az évet spininggel kezdtem. Június közepéig heti két alkalommal jártam edzőterembe, ahol megismertem egy fantasztikus edzőt: Szofi Malatinszkyt. Miért maradt el a spining? Az edzőterem stílust váltott, amit nem bírt bevenni a gyomrom.

A túrázás folytatódott. Illetve eljutottam olyan helyekre, túrákra, ahova eddig nem. A statisztika szerint  idén 362 km nyit ballagtam. Kár, hogy a szintet nem összesíti az oldal. Volt év, amikor ennél több kilométert sétáltam, de nem panaszkodom. Ami kimaradt, és nagyon sajnálom, a Less Nándor emléktúra - 38 km. Aznap Győrben volt jelenésem, és nem bírtam  összelogisztikázni a kettő programot.

És az év meglepetése, számomra is: a futás. Évek óta kísért, kerülget, piszkál, de idén megtalált. Nehezen adta magát, de nagy szerelem lett. A pár száz métert leküzdésétől fél év alatt jutottam el a Spar maraton csapattagjáig. Havi 100 kili környékén tartok, ami kb. az elérendő célom is. Na jó, igaz, picit többet szeretnék, heti 30 körül. Illetve a sebességen szeretnék majd változtatni.  

Azt mondják, a futás egyszerű dolog: bal lábat a jobb elé, a jobbat a bal elé és ezt ismételt. Hát: néhány könyv, szakirodalom elolvasása után: tartsd egyenesen a fejed, a vállad merőleges legyen az útra, a karod derékszögben hajlítva, hátrafelé húzd, hasból tartsd magad, a csípődet fordítsd, a térd ne előzze meg a tested, és sorolhatnám. :-) Segítséget több helyről kapok. Munkatársak között vannak régóta futók, tőlük érdemes kérdezni. Van egy weboldal, ahol csak bámulom, a sporttársak milyen eredményeket érnek el! Igaz, keményen odateszik magukat, nekik sem jut ingyen a tuti! És ami számomra ismét a csoda, ezek az emberek, akik nem ismernek, eredményességben oly távol vannak tőlem, mint a Föld a Holdtól: befogadnak. Megnézik, én, a kisnyúl mit csináltam.  

Kultúra:

A heti egy körüli mozi v színház v koncert v múzeum idén leapadt, de eljutottam olyan helyekre,  előadásokra, amikre vágytam. Panaszra nincs okom. 

Barátok, ismeretségek: 

Még mindig tart a lecsatlakozás. Kezdem elfogadni a tényt, hogy akik mellém szegődnek az úton, csak addig vannak, amíg szükségünk van egymásra. Ha nincs, el kell engedni őket. Minél hamarabb, annál kevésbé fog fájni. Ezért aztán különösen megbecsülöm azokat, akikkel még dolgom van.  

Mimóval pedig sajna keveset voltunk együtt. Hogy mennyi lenne az elég? Persze, semennyi. :-) A tavalyi havi 1-1 hétvége idénre alaposan leapadt. De belefért egy kempingezés a Balaton parton. Eljutottunk több helyre: a Bazilika kupolájába, a Vajdahunyad várba, Diósjenőre, a Vasúttörténeti parkba.

Ovis. Folyamatosan csodálom. Önálló gondolatai vannak, lehet vele viccelni. Együtt kialakítottunk mókákat, daily rutinokat, amikhez ragaszkodik. Ez nagy dícséret tőle! Bízom benne, sokáig haverok maradunk. 

Túléltétek?

Ha igen, gratulálok!

Szeretem a töltött káposztát, a halat, a finom sültet, de amikor egy nap az ötödik vendégségbe megyünk, a fülem is becsukom, ha kajáról van szó. Márpedig becsületbeli ügy, hogy mindenhol megkóstold a ház finomságait.

Bagdy Emőke szájából hallottam" szeretlek, etetlek!" és ez a nagy ünnepeken hatványozottan előkerül. Elgondolkodtató, vajon miért a 'tömés' az elsődleges eszköz, amit a szeretet kifejezésére használnak oly sokan... Talán ez a legegyszerűbb módja?

Nem értem, eddig sem értettem, a mérhetetlenül finom kajákat miért kell erre a néhány napra zanzásítani?
Ezért van az, hogy nálam ilyenkor a minimum verzió fut.

Tavaly megkérdeztem a gyereket, mit enne Karácsonykor: borsólevest, túrós palacsintával - volt a válasz. És ez volt, hiszen ennek örült. Mondjuk, néztek rám fura szemekkel a távolabbi családtagok. :-)

Idén is megkérdeztem, mit enne: rántott sajt. Nos, nem erre a válaszra vártam, mert a panírozás nem az én világom. A sajt nálam nagyon érdeklődően viselkedik, ha duplán is panírozom, ráadásul egy nappal hamarabb, ráadásul hűtőben tárolom, nos: sütéskor akkor is vigyorogva folyik ki a bundájából. Mondjuk, megértem, nekem is melegem lenne, meg a kíváncsiság is hajtana, mi a fene történik a világban a bundán kívül. De ettől még nem kedvelem meg őkelmét.

Elővettem a 'praktikát': esetleg valami egyebet? Nem, nem, a rántott sajt pont elég lesz.
Hát, akkor a másik oldalon próbáltam a megoldást megtalálni, élje át mindezt valaki más. Igen ám, de a sarki étterem dec ember 24-én zárva tart, onnan nem rendelhetek.

Hagytam ezt az ágat, majd csak megoldódik. És egy frissen kapott recept felé tettem az energiámat. Mandulával töltött aszalt szilvával töltött pulyka comb. Igen, szerintem is jól hangzik, olyan nyálaszájbanösszefutós. :-)

A recept szerint a mandulával töltsem meg az aszalt szilvát. Nem tettem. A hús - remélhetően - puha lesz, a szilva puha, a mandula viszont kemény, rágcsálós. Nem való bele. Ezen felül vörösbor helyett fehéret használtam. Első indok, mert az volt otthon, de tudományosan megindokolva a vörös húsokhoz jár a vörös bor :-)

Két órányi sütés után fantasztikus íze lett.

Sajtra visszatérve: nemes egyszerűséggel leballagtam a sarki közértbe és fél kila panírozott sajttal értem haza.  Persze, sütéskor egy része kifolyt, de legalább nem én szenvedtem a panírozással.

Sütik: imádom a mákos beiglit. Adtam lehetőséget a családnak, hogy meglepjenek vele. Ha elfogyna, majd sütök januárban, ugyanis az én vallásom ezt nem tiltja. Nálam berzsó lett. Anno azt gondoltam, egy nagyon bonyolult sütiről van szó, de hamar rájöttem, önjáró és ezért nekem való.
Hát ezek voltak nálam az ünnepi asztalon. 

Készülődés

A fa az év nagy részében a tárolóban lapul. Egy passzentos papírdobozban húzza meg magát. Nem szép. Ágai inkább hasonlítanak üvegmosó cucára, mint illatos fenyő ágakra. Ez van, innen szép olyan valamit varázsolni, ahova a Jézuska legalább némi lerágott almacsumát letesz.

Előbb ki kell szabadítani a dobozt - ehhez némi segítség kell. Olló, vagy kés.

Aztán meg kell találni az alját, a közepét és a tetejét. Ez nem ördöngösség, még nekem is szokott sikerülni. 

A ritka ronda 'fa' állapotot percek alatt el tudom érni. 

Na, és most következik a csoda. Ebből az izéből kell fát varázsolni. Ha van hozzá türelmem, akkor az ágakat egyesével igazgatom meg. Csodák vannak, de most sokat ne várj. Az eredmény az szokott lenni, hogy a szőnyeg csordultig lesz műtűlevéllel, a fa meg marad olyan, mint volt. 

Jöhetnek az izzók. Egy ideig próbálkoztam, hogy januárban szépen szétszedve pakolom el őket, de  a tél elejére, fa díszítésre a manók mindig összekuszálták. Így aztán beletörődtem az Élet nagy dolgába: manapság csak egyszer vesződöm a bogozás művészetével, amikor díszítem a fát. Pont elég akkor is. 

Ha ez is megvan, akkor jöhet az arany boa. Szigorúan arany! Tömör, simogató. Selymes. 

Ezek után már nem sok minden fér a fára, de azok felmásznak. A süni, az angyalka, az ördögfióka, a gömbök, a dob. Valamit tuti kifelejtettem, bocs érte. 

El is készült. Bizonyára ezért érkezik éjjel a Jézuska, nem akarja látni ezt a Csodát :-)

Természettudományi múzeum látogatás margójára

Tisztelt Címzett! 

Hétfőn voltunk megnézni a múzeum állandó kiállításait. Négy órát töltöttünk el, majd a végére az volt a benyomásunk, a kiállított tárgyak hasznosak, szépek, oktatnak, de olyan, mintha egy részük ad hoc került volna oda, ahol van, valamint maga a kiállító még sosem járt látogatóként a termekben. :-( 

Ezért szeretném néhány mondatban összefoglalni a tapasztalatunkat, hátha tudnak / akarnak valamit tenni ellene és értünk, látogatókért: 

1. több helyen előfordult, hogy nulla információt kaptam a kiállított tárgyakról, élőlényekről:

- Egyik ilyen volt a kék területen található néhány hal, amiknek még a nevét sem tudtam meg. A Korallzátonyok csodás élővilágát nem tudtam élvezni, mert a járófelület el van kopva, a lábaink alatti terület láthatatlan. 

- Vagy a több helyen fellelhető, látszólag nagyon hasonló, sok tíz darab, gombostűkre felszúrt lepkék, rovarok. Örömmel fogadtam volna pár sort róluk: neve / élettere / szaporodása / mit eszik? / meddig él? ilyesmi. Ha kevés erre a hely, akkor elég lett volna a szemlélőnek ugyanolyannak tűnő állatokból csak a felét kiállítani. 

2. a világítás katasztrofális: 

- ha a kiállított tárgy elé lett tájékoztatást szerettem volna elolvasni, önmagam árnyékoltam el a táblát

- a legfelső emeleten a lépcsővel szembeni kiállító térben mintha 100 cm es, sötétben remek jól látó, távolba olvasni tudó látogatókra specializálódtak volna. Itt is jótékony félhomály fogadott. A kiállított állatok kb. 3 méterre vannak a látogatóktól, és a kiállított állatok lábánál olvasható 3 sor róluk. Én nem láttam el odáig. Sebaj, a látogatói területen is találtam tájékoztatást, némi térdelés után megtudtam, amire kíváncsi voltam.  

- több helyen teljesen hiányzott a világítás - nem gond, csak a tájékoztatásban szerepeljen, hogy fejlámpa ajánlott. Vagy a ruhatárban lehessen bérelni. 

3. Szintén a legfelső emeleten a lépcső bal és jobb oldalán kisfilm okosított. Egyik oldalon sincs odahelyezett ülő alkalmatosság, állva kényelmetlenebb befogadni a tudást. Főleg a harmadik szinten a harmadik múzeumban töltött óra után. De ami jobban zavart, hogy a két kisfilm vetítése párhuzamosan történik, így bármelyiket nézem, mindkettő hangját hallom. Multifunkciós. 

Megemlítem még a teremőröket: több mobilos magánbeszélgetést volt alkalmam hallgatni, ketten pedig a hétvégét beszélték végig. Egyikre sem voltam kíváncsi. Volt hölgy, aki kézimunkázott. 

A teremőrök manapság már nem csak a kiállított tárgyak sérthetetlenségét felügyelik, hanem PR szempontból komoly hangsúlyt kapnak, a teremőr a Múzeum arca. 

Csírájában megjelent már a modern múzeum: kézzel megtapogatható, kihúzható, megvizsgálandó tárlókat is találtam. De több helyen azt éreztem, a kevesebb sokkal több lehetett volna. 

Remélem, ezeket olvasva nem teszik ki a NO WANTED táblát a fotómmal. 

a kezdet - miért is?

Mondhatni grafománián vagyok. Imádom leírni, amit úton, útfélen tapasztalok, vagy amik velem történnek.

Több helyen próbálkoztam már, szisztematikus témákkal, vagy simán naplóval, de összeesküdtek ellenem az oldalak.

Egyik kedvencem, a diary pl szépen lassan leépített. Először csak módosítani nem engedett, aztán már új tételt sem tehettem fel, ma viszont már be sem enged.

Így aztán elgondolkodhattam, hogy ez azt jelenti, nem kell nekem többet koptatnom a klaviatúrát, vagy hogy keressek más, megbízhatóbb támogatást. Adtam két másodpercet, és kerestem mást.

Szóval: kedves googli blogger, nagy a bizalmam feléd, remélem, Benned nem csalódok.  Én hosszú távra tervezem ezt a kapcsolatot.

Benne vagy? :-)