A fa az év nagy részében a tárolóban lapul. Egy passzentos papírdobozban húzza meg magát. Nem szép. Ágai inkább hasonlítanak üvegmosó cucára, mint illatos fenyő ágakra. Ez van, innen szép olyan valamit varázsolni, ahova a Jézuska legalább némi lerágott almacsumát letesz.
Előbb ki kell szabadítani a dobozt - ehhez némi segítség kell. Olló, vagy kés.
Előbb ki kell szabadítani a dobozt - ehhez némi segítség kell. Olló, vagy kés.
Aztán meg kell találni az alját, a közepét és a tetejét. Ez nem ördöngösség, még nekem is szokott sikerülni.
A ritka ronda 'fa' állapotot percek alatt el tudom érni.
Na, és most következik a csoda. Ebből az izéből kell fát varázsolni. Ha van hozzá türelmem, akkor az ágakat egyesével igazgatom meg. Csodák vannak, de most sokat ne várj. Az eredmény az szokott lenni, hogy a szőnyeg csordultig lesz műtűlevéllel, a fa meg marad olyan, mint volt.
Jöhetnek az izzók. Egy ideig próbálkoztam, hogy januárban szépen szétszedve pakolom el őket, de a tél elejére, fa díszítésre a manók mindig összekuszálták. Így aztán beletörődtem az Élet nagy dolgába: manapság csak egyszer vesződöm a bogozás művészetével, amikor díszítem a fát. Pont elég akkor is.
Ha ez is megvan, akkor jöhet az arany boa. Szigorúan arany! Tömör, simogató. Selymes.
Ezek után már nem sok minden fér a fára, de azok felmásznak. A süni, az angyalka, az ördögfióka, a gömbök, a dob. Valamit tuti kifelejtettem, bocs érte.
El is készült. Bizonyára ezért érkezik éjjel a Jézuska, nem akarja látni ezt a Csodát :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése