Természettudományi múzeum látogatás margójára

Tisztelt Címzett! 

Hétfőn voltunk megnézni a múzeum állandó kiállításait. Négy órát töltöttünk el, majd a végére az volt a benyomásunk, a kiállított tárgyak hasznosak, szépek, oktatnak, de olyan, mintha egy részük ad hoc került volna oda, ahol van, valamint maga a kiállító még sosem járt látogatóként a termekben. :-( 

Ezért szeretném néhány mondatban összefoglalni a tapasztalatunkat, hátha tudnak / akarnak valamit tenni ellene és értünk, látogatókért: 

1. több helyen előfordult, hogy nulla információt kaptam a kiállított tárgyakról, élőlényekről:

- Egyik ilyen volt a kék területen található néhány hal, amiknek még a nevét sem tudtam meg. A Korallzátonyok csodás élővilágát nem tudtam élvezni, mert a járófelület el van kopva, a lábaink alatti terület láthatatlan. 

- Vagy a több helyen fellelhető, látszólag nagyon hasonló, sok tíz darab, gombostűkre felszúrt lepkék, rovarok. Örömmel fogadtam volna pár sort róluk: neve / élettere / szaporodása / mit eszik? / meddig él? ilyesmi. Ha kevés erre a hely, akkor elég lett volna a szemlélőnek ugyanolyannak tűnő állatokból csak a felét kiállítani. 

2. a világítás katasztrofális: 

- ha a kiállított tárgy elé lett tájékoztatást szerettem volna elolvasni, önmagam árnyékoltam el a táblát

- a legfelső emeleten a lépcsővel szembeni kiállító térben mintha 100 cm es, sötétben remek jól látó, távolba olvasni tudó látogatókra specializálódtak volna. Itt is jótékony félhomály fogadott. A kiállított állatok kb. 3 méterre vannak a látogatóktól, és a kiállított állatok lábánál olvasható 3 sor róluk. Én nem láttam el odáig. Sebaj, a látogatói területen is találtam tájékoztatást, némi térdelés után megtudtam, amire kíváncsi voltam.  

- több helyen teljesen hiányzott a világítás - nem gond, csak a tájékoztatásban szerepeljen, hogy fejlámpa ajánlott. Vagy a ruhatárban lehessen bérelni. 

3. Szintén a legfelső emeleten a lépcső bal és jobb oldalán kisfilm okosított. Egyik oldalon sincs odahelyezett ülő alkalmatosság, állva kényelmetlenebb befogadni a tudást. Főleg a harmadik szinten a harmadik múzeumban töltött óra után. De ami jobban zavart, hogy a két kisfilm vetítése párhuzamosan történik, így bármelyiket nézem, mindkettő hangját hallom. Multifunkciós. 

Megemlítem még a teremőröket: több mobilos magánbeszélgetést volt alkalmam hallgatni, ketten pedig a hétvégét beszélték végig. Egyikre sem voltam kíváncsi. Volt hölgy, aki kézimunkázott. 

A teremőrök manapság már nem csak a kiállított tárgyak sérthetetlenségét felügyelik, hanem PR szempontból komoly hangsúlyt kapnak, a teremőr a Múzeum arca. 

Csírájában megjelent már a modern múzeum: kézzel megtapogatható, kihúzható, megvizsgálandó tárlókat is találtam. De több helyen azt éreztem, a kevesebb sokkal több lehetett volna. 

Remélem, ezeket olvasva nem teszik ki a NO WANTED táblát a fotómmal.