2026. március 28., szombat

2025 Évösszefoglaló – egy különös, tanító év története


Az év eleje még kiszámítható, többnyire mosolygós, néha szürke hétköznapokkal indult. Aztán napok alatt borult minden: a családban, a munkahelyen és a párkapcsolatban is dominószerűen dőltek össze a dolgok. Három fronton egyszerre kellett helytállnom, és ez az időszak rémálomszerűen nehéz volt.
Ami megtartott, az a barátaim és az egészségem. Lassan, hónapok alatt álltam talpra, és közben átformálódott az értékrendem. Megtanultam, hogy fontos vagyok – az egészségem, a lelki békém, a saját boldogságom. Végre magamat soroljam előre úgy, hogy közben másnak ne okozzak fájdalmat. Továbbá bármennyire is nehéz, nem dolgom mindenkit megmenteni. Annak segítek, aki kéri.
A sportban a futást évekkel ezelőtt a COVID elvette tőlem; próbálkozom, de egyelőre szerény eredménnyel. A lábaim továbbra is szeretnek járni, így visszataláltam a több, mint tíz éve ’hanyagolt’ kirándulásokhoz és a túrákhoz. Idén két ikonikus skót útvonalat jártam végig: a Hadrianus-utat és a West Highland Trailt. 2026-ra már új terveim vannak: a portugál Fishermen’s Trail egy szakasza, a Via degli Dei Bolognától Firenzéig, és talán még valami őszi kaland is megszületik.
Itthon is sokat sétáltam – a Garmin szerint az évben 4379,8 km-t gyűjtöttem össze.
Utazásból sem volt hiány. Bár a „mindenképp látni akarom” listám lassan kiürült, idén mégis két nagy ajándékot kaptam az Univerzumtól: egy Nyugat-amerikai Nemzeti parkos körutat és egy etiópiai utazást. Mindkettő rengeteg élményt és tapasztalatot adott.
A rövidebb külföldi kiruccanások is színesítették az évem: Brassó, Valencia, Velence, Wroclaw, Burgasz, Bázel, Gdańsk, Bécs, Belgrád. Belgrád volt talán a legkülönösebb – egyrészt oda azok mennek, akik már mindent IS láttak, másrészt egy úszó hostelben volt a szállás, ahol a közös térben egy ölbe ülős, doromboló macska fogadta a vendégeket. 😊
Belföldön is utazgattam: Sátoraljaújhely (ha már csilliárdokért megépült a Nemzeti Összetartozás Hídja, látni akartam), Böhönye, Siófok, Balatonalmádi, Balatonfüred, Herend, Városlőd, Miskolc, Keszthely, Győr, Kecskemét, Bölcske, Zalakaros.
A színházi előadások sem maradtak ki: különösen a Margitszigeti és a Városmajori fesztivál lett a szívem csücske. A Pesti, Víg mellett a MÜPA továbbra is biztos pont, és idén a Radnóti és a Katona is felkerült a listámra. A legkülönlegesebb élmény mégis egy almádi szalmabálás koncert volt – remek társaságban, felejthetetlen hangulattal.
Az olvasás is visszakúszott az életembe. Évek óta nem veszek új könyvet, mert nincs hová tenni őket, de hiányzott az olvasás öröme. Így talált rám az olvasóklub, a könyvtárak egyik „szolgáltatása”. Az olvasóklubbal havonta egyszer találkozunk. Előfordul, hogy a választott könyv nem ragad magával, de a beszélgetések minden alkalommal közelebb hoznak bennünket egymáshoz, és új nézőpontokat adnak.
2025 nem volt sima év. Nem volt kedves, nem volt kíméletes, és nem simogatott. A Kígyó éve nem tanított, hanem leleplezett, beavatott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése